mennyiséggel van gond, hanem a minőséggel is. A kulcsszó az úgynevezett duális képzés, amelynek lényege, hogy az ipari tanulók elméleti oktatásáról a szakiskoláknak, gyakorlati felkészítésükről pedig az ugyancsak szakképző helyekként működő vállalkozásoknak kell gondoskodniuk.

Ezt az elvárást törvény is megerősíti, a gyakorlat azonban egészen más. A helyzet az, hogy többnyire a gyakorlati képzés is az iskolákban folyik. Az alelnök megfogalmazása szerint az iskolák – noha a legtöbb esetben alkalmatlanok a kétkezi felkészítésre – valósággal beszippantják a gyerekeket, kihasználva, hogy ezek a tanintézetek ismertebbek, mint a vállalkozások.

A szülők az esetek többségében nem a vállalkozásokkal, hanem az oktatási intézményekkel kötik meg az úgynevezett tanulószerződéseket, amelyek után tanulónként fejpénzt kapnak az államtól. A leendő szakmunkásokat így többnyire az iskolai tanműhelyekben és távolról sem életszerű körülmények között, elavult és szegényes technikai háttérrel igyekeznek felkészíteni hivatásukra, ahelyett, hogy ezt az élesben működő, a műszaki fejlődést már csak kényszerből is követő cégekre hagynák. Az iskolák hozzáállása persze érthető – jegyezte meg az alelnök –, hiszen a piacról élnek, állami hozzájárulás nélkül pedig sokan igen nehéz helyzetbe kerülnének.

De a következmények drámaiak: a tanműhelyekből kikerülő fiatalokat sok vállalkozás egyszerűen nem meri alkalmazni. Hefter példaként a karosszérialakatos-vállalkozásokat említette, amelyek gyakran tízmilliós értékű kocsikkal dolgoznak: a tulajdonosok egyszerűen nem engedik a járműhöz a tanműhelyi gyakorlattal rendelkező fiatalokat. Ha egyáltalán hajlandóak őket foglalkoztatni, akkor is éveknek kell eltelniük, mire komoly munkát bíznak rájuk. Budapestnek pedig nincs ennyi ideje: nyakunkon az EU-csatlakozás, amelyhez minden eddiginél szigorúbb elvárásoknak kell eleget tennünk, a kétkezi szakmákban is. Ha ez nem megy, számos területen labdába se rúgnak a magyar munkások, sok szakmában egyszerűen nem lesz színvonalas utánpótlás.

Tetézik mindezt a honi mesterképzés gondjai – folytatta a BKIK alelnöke, aki illusztrációképpen elmondta: amíg például Németországban több mint kilencven szakma művélésének alapfeltétele a mesteroklevél, nálunk mindössze tizenkét szakma esetében kötelező a mestervizsga. Ennek következménye a tengernyi fusivállalkozás és az is, hogy az unióba kerülve hiába lesz szabad a munkavállalás Európa nagy részén, a magyar kisvállalkozásoknak csak elenyésző töredéke kap munkalehetőséget a kontinens szerencsésebb felén. Hefter hozzátette: előkészületben van egy törvénymódosítás, ennél már figyelembe veszik a kamarák véleményét. Tehát legalább elméletileg van esély a szakképzés helyzetének a javítására.