Mindez új kihívásokat jelent valamennyi globális piaci szereplő számára. Azoknak is akik már nagy hagyományokkal rendelkeznek a versenypiacon való működésben, és azoknak is akik most kezdik felismerni, milyen működési feltételek alakultak ki cégeik körül.
Különösen érvényes ez hazánkra. Vállalkozásaink még túl sem jutottak a privatizációt követő konszolidáción, máris szembe kellett nézniük a multinacionális vállalatok új beszállítóinak követelményrendszerével, s most hasonló nagyságrendű változásként az Európai Unión belüli versennyel - sok esetben a már bennlévoknél lényegesen hátrányosabb pozícióból. (tőkeméret, érdekérvényesítési lehetőség, információhiány stb.)
A versenyképesség megőrzésének egyetlen lehetséges útja a tudással való gazdálkodás professzionális szintre emelése. A vevőközpontú szemléletmód, a piaci információk gyors visszacsatolása - legyen szó a termékek, szolgáltatások piaci fogadtatásáról, vagy akár a versenytársak akcióiról - az üzleti koncepciók ennek megfelelo rugalmas alakítása, a belső folyamatok átláthatóságának biztosítása, az eredményesség makro- és mikroszintű mérése szervezett tudásgazdálkodást igényel. Ebben a folyamatban felértékelődik a szervezeten belüli és a munkatársak fejében meglévő tudás, új dimenziókba helyezve a humánerőforrás gazdálkodást is.
Újraértékelődik a cég informatikai infrastruktúrája, és egyre inkább az minősíti e rendszereket, hogy milyen módon képesek a külső és belső információk felhasználóbarát koncentrációjára, a felhasználói információs igények kielégítésére, a csoportmunka támogatására, a széleskörű külső és belső kommunikációra.
A szervezeten belüli klasszikus intraneteket éppen ezért folyamatosan váltják fel a tudásportálok, melyek központi helyet követelnek maguknak a belső információs rendszerben.